Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ladádnak rendületlenűl

Légy híve, oh magyar,
Büszkén kiáltod, s majdan írod is,
Ha gázt adsz, kikapar.

A belvárosban lassan már
Nincsen parkolóhely;
Áldjon vagy verjen sors keze;
élvezd, vagy tolnod kell.

Olajos a föld, melyen annyiszor
kuplungod vére folyt;
Ez, melyhez minden városrész
Egy emléket csatolt.

Itt küzdtenek szikráért a hős
Sárga angyalnak hadai;
Itt törtek össze gömbcsuklót
Budapestnek kátyui.

Szabadság? Itten hordozák
Lerobbant autódat,
S elhullanak tízezreid
A szervízdíj miatt.

És annyi baleset közt,
Oly sok veszély után,
Meghúzva bár, de törve nem,
Ép még a Ladád!

S népek Ladája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
?Ezerévnyi szenvedés
Kér éltet vagy halált!?

Az nem lehet, hogy annyit szívj
S hiában költs rá pénzt,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a Vazért.

Az nem lehet, hogy kész erő,
És oly szent akarat
Hiába próbálkozzanak
Egy lerobbanás alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó száguldás lesz úrrá
Százezrek Ladáján.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol az autobeszámítás után
Ladád szíve vérben áll.

S a kohót, hol vasad sűlyed el,
Új autók veszik körűl,
S a Ladaimádók millióinak
Szemében gyászköny űl.

Légy híve rendületlenűl
Ladádnak, oh magyar:
Ez járműved, s ha eladnád,
Emléke felkavar.

A nagy márkák közt lassan már
Nincsen számára hely;
Áldjon vagy verjen sors keze;
élvezd, vagy tolnod kell.

 

10 Parancsolat:

1 - Gazdádat, üzembentartódat tiszteld és csak neki szolgálj!
2 - Tankod benzinét hiába ne edd!
3 - Az útpadkát kerüld el!
4 - Csavarodat és anyádat tiszteld!
5 - Ne Döcögj!
6 - Ne parázz!
7 - Ne Borulj!
8 - Ne vadulj, mások karosszériájában kárt ne tégy.
9 - Felebarátod dísztárcsáját ne kívánd!
10- Mások vonóhorgát ne kövesd!

 

Hiszek egy motorban, mindenható Ladában,
hegynek és völgynek megjárójában,
és luxusbáan, az ő kényelmében,
Aki a Fiattól született az idő kezdete elött
Autó az autótól, fényszóró a fényszórótól,
Valóságos autó a valóságos autótól.
Tervezték, de nem teremtmény, a Fiattal egylényegű
és minden általa lett.
Értünk emberekért, a mi kényelmünkért, leszállt a futószalagról,
eljött a Merkúr által,
szenvedett a kátyuktól,
felfeszítették, eltünt mert elvezették,
de harmadnapon megkerült a jegyzőkönyv szerint
felment a hegyre, ott ül az ároknak jobbján
de újra lejön dicsőségben, vitetni élőket és halakat,
és országútjának nem lesz vége.
Hiszek a négy szent zsugorkaros dugattyúkban,
vallom a kardánkeresztséget,
várom a menetszél feltámadását
és az eljövendő örök száguldást.

 

Autóban ülök megyek a határba,
Friss benzin van tankolva a Ladába.

Padlógázzal forog a murván,
Odalépek neki durván?

S jön a kanyar, kézifékkel csúszik
a lada fara, mert kavicsokon megúszik.

Vissza kettő ablaktörlő,
kicsi kocsi füvön pörgö,
3-as 4-es padlógáz,
kispolák le nem aláz!

Orosz autó eszik sokat,
kajálja a kanyarokat.
Mesés versem erről szól,
Jaj! hűtővizem máris forr!

Motor, gumi, jaj de meleg!
Kíméljük a szerkezetet!

Újra megyünk 10 perc után,
Tövig nyomva földet túrván.

Nyikkan kerék, száguldozunk.
Majdnem árokba borulunk!

Vígan 100zal határba,
Benn ülünk a Ladába.

Nyomnám neki mint az atom,
Üres a tank, mily borzalom!

Elfáradt már lábam, s karom!
Erdő szélén itt nem hagyom!
Megszakadok! De hazatolom!

 

"Szeretlek egyetlen drága angyalom,
a karjaidban vagyok igazán VADBAROM!
Mikor beléd ülök, az ám az érzés,
ha ütköznék...
tuti hogy nem lenne vérzés!
Büszkén mutatlak fűnek, fának,
s nem nevezlek másnak,
csak az én kis
LADÁMNAK!!!"

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.